Ádám bátyám, Márkvártnál járt

Szekszárd, szüreti fesztivál, egy remek kékfrankos, egy kitűnő bikavér. Kíváncsiak voltunk, hol és ki által készülnek a borok, amelyeken a Márkvárt Pince neve áll. A Pécsi Borozó riportja a fiatal Márkvárt Jánosról. A többnyire motoron közlekedő Márkvárt Jánost először gyalog láttuk, a családi pince előtt. Az idill persze motorizáltan teljes: nagyapját, akinek a vállalkozás az alapjait köszönheti, épp egy traktorral birkózva látjuk, és a két szekszárdi szőlőterületet már terepjáróval közlekedve mutatta meg a fiatal borász.



A család generációk óta foglalkozik szőlőtermesztéssel és borkészítéssel, de – ahogy az lenni szokott – csak az utóbbi évek fejlesztései tették lehetővé, hogy a minőségi borkészítésbe is belevághassanak olyan borokkal, amely eljutnak a szaküzletekbe, és szép eredményeket érnek el a megmérettetéseken.

„A tíz hektárnyi szőlőterület ültetvényeink a borvidék kíváló dűlőiben vannak, mint Bakta, a történelmi hangulatú Istifángödre vagy a Baranya-völgy.” A családi vállalkozás saját termés feldolgozásával állítja elő minőségi borait, melyeket folyó és palackozott formában értékesít. Az egyik legnagyobb elismerés, ami helyére tette a pince hírnevét, a 2006-ban Bordeaux-ban Challenge International Du Vin aranyérmét elnyerő 2003-as Szekszárdi Bikavéré volt. A 2006-os Kékfrankos az V. Nemzetközi Kékfrankosfesztiválon lett aranyérmes, illata intenzív, gyümölcsös, meggyes, komoly bor, a hozzá illő alkohollal és tanninnal.



Az eredetileg autodidakta borász Márkvárt János sokáig arról volt híres, hogy egy fő gondolat vezérelte: „abszolút nulla hordó”. Koncentrált, gyümölcsös, Szekszárd legjobb jegyeit magán viselő vörösöket kreált, amelyek keresettek és népszerűek is voltak. Jelenthetjük azonban: a világ folyamatos változásban van. Még Márkvárt János is, aki kísérletezik több tétellel, hátha azok néhány hónap hordós érlelés után is tetszenek neki. Némi előzetes kóstoló után az a véleményünk: nem hiábavaló ez a próbálkozás.



A Márkvárt Pince új kóstolóhelyiségében zártuk a látogatást, ami nagyon szép, és bár a szekszárdi vendéglátás kínálata az utóbbi években sokat javult, úgy érezni, sok ilyenre lenne még szükség. Kellemes környezet, finom falatok és remek fehér- és vörösborok, mindez jó áron. Reméljük hamarosan Önökkel is ott találkozhatunk!

Radics M. Péter
A cikk a Pécsi Borozó 2009/tél számában jelent meg.